Vincze Kinga
Néhány mondatban lehetetlenség egy olyan izgalmas és tartalmas életpályát bemutatnom, amely nekem megadatott. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy milliónyi impulzus és számtalan lehetőség ért el, hogy kiteljesedhettem többféle szakmai területen is. Most az összegyűjtött tapasztalatok átadásán dolgozom. De hogyan is kezdődött?
A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem, és már a középiskolás évek alatt világossá vált, hogy a magyar irodalom tantárgy áll hozzám a legközelebb. Megfogadva Kölcsey tanácsát ( „meleg szeretettel függj a hon nyelvén”), nemcsak olvastam, de beszéltem, szavaltam, országos versenyeket nyertem – illetve legalább második vagy harmadik díjat hoztam el. A „Szép Magyar Beszéd” versenyen Kazinczy-érmet kaptam. Rengeteg színi előadást csináltunk az iskola színháztermében, magas szinten folyt az iskolarádiózás és az újságszerkesztés. Nyughatatlan természetem okán 19 éves korom óta dolgozom. Munka mellett szereztem két diplomát, tanítottam a Zsolnai-módszerrel, és ugyancsak 19 éves koromban kezdtem egy kerületi rádiónál bemondóként dolgozni. Mindezek : a kommunikációra épülő Zsolnai-féle olvasás-írás tanítási módszer, a Rádió 11-ben adódó lehetőség, hogy az akkori kor legnagyobb rádiósaitól, tévéseitől, színészeitől tanulhattam a szakmát, a szakmai alapokon nyugvó tisztességes műsorszerkesztést és újságírást – meghatározták az életemet.
Sok munka, rengeteg szorgalom, a mostanában kevésbé divatos alázat és persze egy zsák szerencse is kellett ahhoz, hogy hamarosan rádiós és tévés szerkesztő-műsorvezetőként folytassam az utamat, mely az akkori Magyar („királyi”) Televízióba és a Magyar Rádióba vezetett. Felelős szerkesztőként szerkesztőséget vezettem, napi gazdasági híradót csináltunk Üzlet címmel, gazdasági tévés magazinokban teljesedhettem ki a képernyőn és a vezérlőben is. Közben számos újságnak írtam, a legkülönfélébb témákban. A rádióból a legkedvesebb műsorom a három éven át tartó „Béla Angyalai”, ahol három karakteres riporternő ( „az ártatlan” : Szily Nóra, a „pártatlan”: Vincze Kinga , a „a hitetlen” : Jakupcsek Gabriella) kérdezett egy férfi vendéget.
A kereskedelmi televíziók megjelenésével az új tv2 adón a Megdumáljuk című, vasárnap délelőttönként jelentkező fiataloknak szóló talk-show szerkesztő-műsorvezetője lehettem – bár a műsort készítő iroda szerződése csak rövid ideig tartott, mégis számomra a tévés világból ez volt (az Üzlet után) a nagy kedvencem, talán azért is, mert Rebeka lányom akkor növekedett a pocakomban, ez azonban csaknem végig rejtve maradt a nézők előtt. Persze azért is szerettem nagyon, mert ez a fiataloknak szóló, fiatalos műsor a mai modern televíziózás egyik úttörője volt.
A rádiózás a Danubiusban folytatódott: öt éven át volt egy beszélgetős, hetente négyszer élőben és zene, illetve reklámok, megszakítások nélkül jelentkező 60 perces műsorom Danubius Fórum címmel. Óriási sikereket értem el, hatalmas népszerűségre tettem szert.
A kisfiam a 41. születésnapomra érkezett, szinte a stúdióból mentem szülni. Buza Sándor, akkori programigazgató azt mondta – bármikor visszamehetek, és így is terveztem: néhány hónap múlva jelentkeztem, de már nem kaphattam vissza a műsoromat. Buza Sándort, a legendás Danubius egyik alapítóját, vezéregyéniségét addigra eltávolították, engem megmagyarázhatatlan okok miatt szintén nem vettek vissza. Az esti-éjszakai sávban ritkán mért magas hallgatottságú műsorom elvesztette népszerűségét, az utánam jövő hölgy nem tudta venni az akadályt, nem szerették, nem hallgatták – aztán nem sokkal később megszűnt maga a rádió is. Így ért véget a pályafutásom az országos médiában.
Más területeken teljesedhettem ki, így például Újbudán, ahol nyolc éven át településmarketinggel, többezres nagyrendezvényekkel, helyi újság szerkesztéssel és televíziós műsorkészítéssel foglalkozhattam. Részt vehettem abban a folyamatban, melynek eredményeképpen ma a XI. kerületet mindenki Újbudának ismeri.
Mintegy tíz éve tanítok a Forrai Magániskolában. Itt volt lehetőségem visszatérni a gyökerekhez, boldog voltam, hogy újra taníthatok. Persze most már nem kicsiket, hanem nagyokat. Többek között a tömegkommunikációs és sajtóreferensi ismeretek elnevezésű tárgyak kapcsán adhattam át a tudásomat, azt a rengeteg szakmai tapasztalatot, amivel az évek során gazdagodhattam. A gimnáziumi osztályoknak mozgókép- és médiaismeret tárgyat tanítok, amely nemcsak arra ad alkalmat, hogy a filmtörténet legnagyobbjaival ismertessem meg a tanulókat, de arra is, hogy életszemléletben, világlátásban adjak olyan kapaszkodókat, melyek hozzásegíthetik őket fontos felismerésekhez, döntési helyzetekben útmutatók lehetnek.
Hálás vagyok az iskolának, hogy részese lehetek az itt folyó magas színvonalú pedagógiai munkának.