Gombkötő Viktória
A művészeti képzésben dolgozom mérnöktanárként: divattervezőket tanítok szabásminták készítésére, a kivitelezés technológiájára, valamint az anyagok sajátosságaira, tehát a műszaki paraméterekre. A Könnyűipari Műszaki Főiskolán végeztem ruhaipari tervezőmérnökként, de előtte már modellező technikusként dolgoztam egy divatszalonban, ahol mintadarabokat modelleztem és készítettem. Méretes szabóságban is dolgoztam, ma pedig fiatal iparművészek mintakollekcióját gyártom „szabadidőmben”: a divat folyamatosan változik, általában a fiatalok ízlése határozza meg az aktuális trendeket.
Hat éve tanítok, mert ehhez kellett 15 év szakmában szerzett tapasztalat. A saját gyermekeimmel töltött idő nevelt engem át: mielőtt megszülettek, csak alkottam, de utána már az okozott örömet, ha meg tudtam mutatni nekik, hogyan lehet alkotni, hogyan lehet a munkát úgy végezni, hogy örömet leljünk benne. Szakmánk során az anyagok előállítása kapcsán felmerülnek napjaink problémái, pl. a környezet terhelése. Örülök, hogy együtt gondolkodhatunk erről (is) az újabb generációval.
Alkotni mindenkinek öröm, de ahhoz, hogy egy remek kollekció megszülessen, olyan komplex tudásra van szükség, mint színek, formák, irányzatok ismerete, aktuális film és képzőművészeti hatások, rajzkészség, jó ízlés, gazdasági, piaci, marketing ismeretek, és minél többet tudunk a részletekről, pl. a műszaki paraméterekről, annál tökéletesebb alkotás fog születni.
Mi a legfontosabb számomra az életben? Az örömmel végzett munka, és a létrejövő alkotás szeretete, a tevékenység, amiben jól érezzük magunkat, amikor úgy érezzük: ”repül az idő”. Ezen a képzésen kiemelném a jó közösséget is, hiszen a bemutatókra való készülés összekovácsolja a hallgatókat, közös érdek és közös cél egy jól szervezett bemutató, ami itt meg is valósul.