Deákné dr. Antal Magdolna
– Tanári diplomámat az ELTE bölcsészkarán szereztem, először magyar-orosz, majd angol szakon. Pályám kezdetén 15 évig az ELTE Tanárképző Karának orosz tanszékén dolgoztam, orosz nyelvet és XIX. századi orosz irodalmat tanítottam leendő orosztanároknak. Irodalomtörténetből doktoráltam. A rendszerváltás óta angoltanárként dolgozom, kipróbáltam magam minden szinten és korosztályban, hatévestől hetvenévesig…
– Miért választotta a tanári pályát?
– Ha létezik olyan, hogy életfeladat, akkor számomra a tanítás az. Hatéves koromban döntöttem el, hogy tanár leszek. Ebben nyilván szerepe volt az első tanító nénimnek, akit nagyon szerettem, és akit a mai napig egyik példaképemnek tartok. De a fő ok inkább belül keresendő: van bennem képesség arra, hogy amit én magam tudok és értek, azt el tudom magyarázni másoknak, úgy, hogy ők is megértsék – legyen szó bármiről. Emlékszem, gimnazista koromban matematikából korrepetáltam az osztálytársaimat (erre ma már nem vállalkoznék…). Örömet jelent számomra, ha láthatom a tanítványaim fejlődését.
– Mióta dolgozik a Forraiban?
– 2000 szeptembere óta. Szeretem, hogy változatos feladataim vannak. Nagyon jól érzem magam itt, jó a kapcsolatom a kollégáimmal és a tanítványaimmal egyaránt.
– A tanításon kívül foglalkozik-e bármi mással?
– Igen, az iskolai munka mellett műfordítással töltöm az időm egy részét. Ezt is nagyon szeretem, és nagy öröm számomra, hogy a közelmúltban két Puskin-kortárs orosz prózaíró magyarul eddig hozzáférhetetlen műveit ismertethettem meg a magyar közönséggel.
– Van valamilyen hobbija?
– Nagyon szeretek olvasni, színházba, múzeumba járni, filmeket nézni, utazni, világot látni, új helyeket felfedezni itthon és más országokban